Tegnap este (igen, vasárnap) fél tizenkettőkor még mindig a képernyő előtt ültem és egy konkrét sorra meredtem, amit a tizenötödik prompt után sem értett az AI úgy, ahogyan én szerettem volna. Az ujjam fáradtan feküdt a billentyűzeten, a kávé, amit még délután főztem magamnak már hideg volt a bögrében és a fejemben kezdett megfogalmazódni az a gondolat, hogy talán mégsem hülye az AI, csak én nem tudok elég jól kérdezni tőle.
Egy webalkalmazást fejlesztek programozói háttér nélkül.
Ez nem szakmai büszkeség, hanem egy egyszerű tényállás.
A Notion előfizetésemben benne van az AI, plusz tokenekért nem fizetek, az egész fejlesztés készpénzben nézve majdnem nulla forintba kerül havonta. Ha valaki ránéz a számlámra, azt mondja, hogy ez a legolcsóbb szoftverfejlesztés a világon. Ha viszont valaki ránéz a naptáramra, egészen mást fog mondani.
Az elmúlt hetekben szépen lassan kikristályosodott bennem egy gondolat, amit most már nyíltan is ki tudok mondani.
Az AI pontosan annyira okos, amennyire a felhasználójának a maximális szakértelme az adott területen.
Ez első hallásra talán furcsa, mert tegnap este még te is azt olvastad egy poszt alatt, hogy az AI mindent tud és mindenki helyett mindent megcsinál.
A valóság ennél sokkal egyszerűbb és sokkal kijózanítóbb.
Az AI nem tud mindent. Az AI csak addig tud mindent, ameddig te érted, hogy mit válaszolt és el tudod dönteni, hogy az a válasz tényleg arra a kérdésre szól, amit fel akartál tenni.
Amíg érted, hogy mi történik, bármit meg tudsz vele csinálni. Amint elveszted a fonalat, az AI is el fogja veszteni veled együtt. Nem azért, mert butább lett a tegnapi prompthoz képest, hanem azért, mert nem tudod megítélni, hogy a válasza jó vagy rossz és nem tudod a következő kérdést olyan irányba terelni, amiből még tudnál tanulni belőle.
Itt jön az a pont, ahol a számla kettéválik. A pénzügyi költség és az időbeli alternatív költség nem ugyanaz a két szám, de a vállalkozók többsége csak az elsőt látja a hónap végén.
A pénzügyi költségem a fejlesztésen nulla közeli. Egészen pontosan havi 30 dollár, ami nem csak a fejlesztést takarja le, hanem a teljes vállalkozásom infrastruktúráját és információs rendszerét.
Az alternatív költségem viszont a fent emlegetett tegnap este fél tizenkettő. Az az idő, amit nem az ügyfeleimmel töltöttem, nem a tartalomgyártással töltöttem, nem a saját pihenésemmel töltöttem.
Az az idő, amit egy átlagon aluli prompttal próbáltam elmagyarázni az AI-nak, hogy mit szerettem volna, miközben egy tényleges fejlesztő ugyanezt a feladatot harminc perc alatt elvégezte volna.
Ha papírra teszem ezt a két forgatókönyvet, érdekes ábra rajzolódik ki. Az AI-al végzett fejlesztésben a pénzügyi költségem szinte egyenes vonal a nullán, az időbefektetésem viszont folyamatosan és meredeken emelkedik a feladat komplexitásával együtt.
A fejlesztővel végzett munkában pontosan ugyanezt az ábrát kapnám meg fejjel lefelé. A pénzügyi költség futna meredeken felfelé az óradíjakkal, az időbefektetésem viszont szinte végig a nullán maradna, mert nem nekem kellene a kódot bámulni hajnali fél tizenkettőkor.
A kérdés tehát nem az, hogy melyik az olcsóbb. A kérdés az, hogy mit szeretnék éppen olcsóbban megúszni. A pénzt vagy az időt.
Nincs olyan, hogy ingyen-gyors-profi munka – ezt már régóta tudjuk.
Néhány hete erről a fogalomról, a rendszergondolkodásról írtam egy hosszabb levelet és azt is mondtam, hogy minden választásnak van rendszerszintű következménye.
Most pont ezt látjuk működés közben.
Donella Meadows, a rendszergondolkodás egyik nagy alakja arról beszélt, hogy minden rendszerben vannak úgynevezett beavatkozási pontok.
Ezek azok a helyek, ahol a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb eredményt tudod elérni.
Ha a vállalkozásodban a szűk keresztmetszet az idő, akkor nem a pénzügyi költséget kell tovább nyomogatnod lefelé, mert ott már nincs mit faragni. A pénz nem az a hely, ahol a rendszered megakad. Az idő az a hely, ahol a rendszered megakad.
Eliyahu Goldratt, akinek a könyve egyébként az egyik legjobb dolog, amit vállalkozóként valaha olvastam, megfogalmazta a szűk keresztmetszet törvényét.
Egy rendszer teljesítménye mindig a leggyengébb láncszem teljesítményéhez igazodik.
Hiába gyorsítod az összes többi pontot, ha a szűk keresztmetszetet nem oldod fel, a rendszer ugyanannál a számnál fog megállni, mint eddig.
Az én esetemben a szűk keresztmetszet nem a fejlesztési költség. A szűk keresztmetszet az az idő, amit a saját kódolási tanulásomra fordítok ahelyett, hogy ügyfelekkel dolgoznék vagy tartalmat gyártanék vagy aludnék.
Rendszergondolkodás szempontjából tehát értelmesebb lenne a pénzügyi költséget meglovagolni és a fejlesztést kiszervezni, mert a pénz jelenleg a rendszeremben nem az a tényező, ami az egészet visszafogja.
És most jön a csavar, amit magamnak is ki kellett mondanom.
Akkor miért fejlesztek mégis magam?
Mert van itt egy láthatatlan tényező, ami a számokból nem látszik. Az, hogy minden egyes promptnál, amit megírok, jobban értem azt a rendszert, amit építek. Nem szoftverfejlesztő leszek belőle. Az nem is a cél. Hanem a saját termékem belső logikáját kezdem el úgy érteni, ahogyan azt egy fejlesztő nem értheti meg a számomra. Mert a fejlesztő a kódot ismeri, én meg a felhasználót ismerem és ennek a kettőnek a metszete az a tudás, ami a tényleges termékem értéke lesz a piacon.
Ez az a pont, ahol az alternatív költség hirtelen befektetéssé válik. Nem a kódot fejlesztem, hanem magamat. Nem azért állok neki éjjel fél tizenkettőkor, mert spórolni akarok, hanem azért, mert ezt a tanulást nem tudom kiszervezni senki másnak.
És itt jön az a finom megkülönböztetés, amit szeretnék veled megosztani. Vannak feladatok, ahol az alternatív költség valójában rejtett befektetés. És vannak feladatok, ahol az alternatív költség csak rejtett veszteség. A te dolgod az, hogy ezt a kettőt szét tudd választani. Mert ha minden feladatot magadra húzol az AI segítségével azzal az indokkal, hogy ingyen van, akkor előbb vagy utóbb el fogod égetni a legdrágább erőforrásodat, ami a saját időd.
Itt jön be az operatív vezető szerepe
Eddig úgy állítottam be a kérdést, mintha csak két út lenne a vállalkozó előtt. Vagy fizetsz a szakértelemért és spórolsz az idővel, vagy ingyen csinálod magad és fizetsz az idővel. A valóságban van egy harmadik út is, ami pont a kettő között lebeg és a saját szolgáltatásom is ezt a rést tölti be a piacon.
A Fractional COO szolgáltatásom lényege, hogy beülök egy vállalkozó mellé operatív partnerként, hetente átnézem vele a működést, megmondom neki, hogy hol szivárog éppen az ideje és segítek a rendszerét úgy karbantartani, hogy az ne az ő idejét vegye el a fontos dolgoktól.
Ez a felállás pénzbe kerül, nem árulok zsákbamacskát. De ami a pénzért cserébe érkezik, az pont az a két dolog, amit külön-külön nem tudsz a piacon megvenni magadnak. Szakértelmet kapsz, ami nélkül az AI csak addig tudja kiszolgálni a vállalkozásodat, ameddig te magad érted, hogy mit kérdezel tőle. És időt nyersz vissza a saját naptáradba, mert nem neked kell tizenötször újrafogalmazni a promptot hajnali fél tizenkettőkor, helyetted egy operatív partner áll be a folyamatba és viszi tovább a működést a háttérben.
Ez tehát az az arany középút, ahol a pénzügyi költség és az időbefektetés grafikonja végre nem egymással ellentétes irányba mozdul el a papíron. Cserébe a szakértelem ott van a rendszered mellett, a saját időd pedig visszakerül oda, ahol a legtöbb hasznot termeli a vállalkozásod számára.
Ha ez érdekel és szeretnéd, hogy egyszer leüljünk és megnézzük együtt, hol vannak nálad a rejtett alternatív költségek, kattints erre a linkre.
